Az a nap óta már egy teljes nyár telt el. Azóta már teljesen belezúgtam... Úristen.
Ez nehéz lesz!Első sulis nap. Jaj nekem... Őszintén szólva kissé izgultam, de nem mutattam ki.
Szívesebben maradtam volna a meleg ágyamban, mint hogy nyomorék barmok lökjenek fel a folyosón.
Hiába is, akaratom ellenére is beszálltam a kocsiba, és nézve ki az ablakon, és nézve az esőcseppek versenyzését az ablakon unatkoztam.
Idegesített, hogy nem mehettem egyedül.. Gyalog, vagy busszal.
Kiszálltam az autóból, és rögtön a lábam belemélyedett egy sárpocsolyába. Szerencsémre csizma volt rajtam, de nem volt kellemes besüllyedni.
A nagy kapu elé álltam, behunytam a szemem. Csak az eső koppanását a betonon, a szél susogását és a szívem dobogását hallottam.
Nekitámaszkodtam az - egyébként túl nagy a szóhoz képest - ajtónak, és nekidőltem.
Kimondottan szinte beestem a gimibe. A diákok a folyosón hangosak voltak, nevettek, holott eszement fiúk verekedtek.
Háttal irányultam a bunyózó idióták ellenkező iránya felé, amikor valakibe beleütköztem.
"Bo..." fordultam meg, és akartam kimondani a "bocsánat" szót, de ő előbb cselekedett.
"Bocsi!" hátrált egy lépést. Lángvörös, ápolt haj, fűzöld szem, és ez mind egy szép lánynak. Fehér, csak egy kissé rózsaszín ruha, és egy fehér magassarkú csizma.
"Lora vagyok." Mosolygott. "Lora Holt. És te?"
"Ööö.. Coraline. Coraline Jones."
"Szép név!" kuncogott.
Épp, amikor elmosolyodtam, hirtelen hátulról valaki felkapott.
Nem sikítottam, nem ordítottam, és semmikép sem üvöltöttem, hogy Lora nehogy dobhártyakezelést fizettessen velem. És azért sem, mert nem terrorizáltak meg. Mondjuk számíthattam volna rá, hogy egy terrorista nagyban beront a suli ajtaján és letámad. Öhm... Oké?
"Hé!" kiáltottam élesen. Próbáltam mérgesnek tettetni magam, de amint felismertem az érintést, elcsuklottam.
Az illető megfordított, és letett.
Összefont karokkal vártam a választ, nem tudom mire.
Egy arrogáns, édes mosollyal találtam magam szemben.
"Mire vársz, Morcos?" szólalt meg végül.
"Fogd be, és hagyj fel a becézgetésekkel!" kissé elmorzsolódott az "áldühöm", itt már igazival volt szembe.
Egy megbántódott, de gúnyos mosolyt fedeztem fel a szája sarkában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése